A legjobb felhasználói élmény nyújtása érdekében weboldalunk cookie-kat használ. Amennyiben továbblép, azzal elfogadja az arra vonatkozó szabályzatunkat.
Az első irodámat több, mint húsz éve nyitottam. Remek ötletekkel, nagy lendülettel és sovány pénztárcával vágtam bele. Szűkös anyagi keretem miatt berendezett iroda szóba sem jöhetett. Rámartam hát egy frissen hirdetett bérbeadó földszinti lakásra.
Vettünk egy 8 bites akkoriban szuper számítógépet (Comodor64) na meg egy féltégla méretű és súlyú telefont. Már majdnem megvan minden egy modern irodához, de….
KELL EGY FAX! - visítottam kétségbe esve a páromnak. - Fax nélkül nincs iroda!
A tőkénknek már a gyökerét rángattuk. Miből veszünk faxot?
Idenézz! Megtaláltam a névjegyüket, ez az üzlet használt cuccokat árul - mondta a párom.
Kitéptem kezéből a kártyát, rohantam a vonalashoz, tárcsáztam…felvették. Én pedig minden vacakolás nélkül izgatottan a lényegre tértem:
Jó napot kívánok, szükségem van egy használt faxra!
A vonal másik oldalán néma csend. Remegtem az izgalomtól, mikor néhány erőtlen csuklást követően megszólalt a női hang:
Hölgyem, ez itt egy éjszakai lokál. Biztos minket akart hívni?
Majd villámgyorsan, mielőtt teljes erővel feltört volna belőle a röhögés, lecsapta a telefont. Éreztem, ahogy a szégyenpír átvágtatott az arcomon. Szükségem van egy használt faxra?! Mit gondolhatott rólam ez a nő? Életem legkínosabb néhány perce sem tudta elvenni a lendületemet. Végül csak sikerült szert tennem egy igazán megbízható darabra, de nem a lokálból.
A story életem végéig elkísér.
A legjobb felhasználói élmény nyújtása érdekében weboldalunk cookie-kat használ. Amennyiben továbblép, azzal elfogadja az arra vonatkozó szabályzatunkat.